Lehetetlen beszélni az észak-írországi zavargásokról a Véres Vasárnap nélkül.

Az évtizedekre nyomot hagyó incidens minden korábbinál jobban reprezentálta az Észak-Írország két közössége (és az állam) közötti erőszakos szakadékot.

De hogyan és miért végezték el a brit katonák 26 fegyvertelen civil lelövését? Íme egy pillantás a Véres Vasárnap történetére.

Néhány gyors tudnivaló a Véres Vasárnapról

Fotó: SeanMack (CC BY 3.0)

Érdemes 20 másodpercet szánni az alábbi pontok elolvasására, mert gyorsan és szépen eligazítanak a véres vasárnap történtekről:

1. Ez vitathatatlanul a leghírhedtebb incidens a bajok idején.

Bár a Véres Vasárnap nem indította el a zavargásokat, ez egy korai puskaporos hordó volt, amely felszította a katolikusok és az ír republikánusok ellenségeskedését a brit hadsereggel szemben, és jelentősen súlyosbította a konfliktust.

2. Derryben történt

Az emberek általában Belfasthoz és a Falls Road és a Shankhill Road közösségek közötti erőszakos cselekményekhez kötik a Véres Vasárnapot, de a Véres Vasárnap Derryben történt. Valójában a város Bogside környéke, ahol ez történt, mindössze három évvel volt a híres Bogside-i csata - a Véres Vasárnap egyik első jelentős eseménye - után.

3. 14 katolikus halt meg

Nemcsak 14 katolikus halt meg azon a napon, hanem ez volt a legtöbb lövöldözés során megölt emberek száma az egész 30 éves konfliktus alatt, és az északír történelem legsúlyosabb tömeges lövöldözésének számít.

4. Több vizsgálat is folyt

A Véres Vasárnap körüli vita nem egyszerűen a katonák tetteivel ért véget. A brit kormány 40 év alatt két vizsgálatot is tartott az aznapi eseményekkel kapcsolatban. Az első vizsgálat nagyrészt tisztázta a katonákat és a brit hatóságokat minden vétkesség alól, ami az előbbi nyilvánvaló hibái miatt évekkel később egy második vizsgálathoz vezetett.

A zavargások kezdete és a Véres Vasárnap előkészületei

Westland Street in the Bogside by Wilson44691 (Közkincs fotó)

A Véres Vasárnapot megelőző években Derry a város katolikus és nacionalista közösségei között komoly izgalmak forrása volt. A város határait úgy alakították ki, hogy az unionista tanácsosok következetesen az unionistákhoz tartozzanak, annak ellenére, hogy az unionisták és a protestánsok kisebbségben voltak Derryben.

A lakások rossz állapota és a nem megfelelő közlekedési kapcsolatok mellett az az érzés is kialakult, hogy Derry lemaradt, ami további ellenségeskedéshez vezetett.

Az 1969-es bogside-i csata és a Free Derry-i barikádok eseményei után a brit hadsereg sokkal nagyobb jelenlétet mutatott Derryben (ezt a fejleményt a nacionalista közösségek kezdetben üdvözölték, mivel a Royal Ulster Constabulary (RUC) általában szektás rendőri erőként volt számon tartva).

Az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg (Provisional Irish Republican Army, IRA) és a brit hadsereg közötti összecsapások azonban ebben az időszakban Derryben és egész Észak-Írországban gyakori és véres eseményekké kezdtek válni, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy Nagy-Britannia "tárgyalás nélküli internálási politikát" folytatott azokkal szemben, akiket az IRA-val való érintettséggel gyanúsítottak.

Legalább 1332 lövést adtak le a brit hadseregre, akik viszonzásul 364 lövést adtak le. 211 robbanással és 180 szögbombával is szembesült a brit hadsereg.

Mindezen feltételek ellenére 1972. január 18-án Brian Faulkner északír miniszterelnök az év végéig betiltott minden felvonulást és felvonulást a régióban.

A tiltástól függetlenül azonban az Észak-Írországi Polgárjogi Szövetség (NICRA) továbbra is szándékában állt, hogy január 30-án internálásellenes felvonulást tartson Derryben.

Kapcsolódó olvasmány: Írország és Észak-Írország közötti különbségekLássuk a 2023-as évről szóló útmutatót.

Véres vasárnap 1972

Meglepő módon a hatóságok úgy döntöttek, hogy engedélyezik a tüntetés megtartását és a város katolikus területein való áthaladását, de a zavargások elkerülése érdekében megakadályozzák, hogy elérje a Guildhall teret (ahogy azt a szervezők tervezték).

A tüntetők a Creggan lakótelepen található Bishop's Fieldről a belvárosi Guildhallba tervezték vonulni, ahol nagygyűlést tartottak volna.

Annak ellenére, hogy az 1. zászlóalj ejtőernyős ezredet (1 PARA) a túlzott fizikai erőszak alkalmazásáról volt híres, Derrybe küldték, hogy letartóztasson minden lehetséges lázadót.

A menet 14:25-kor indult

A mintegy 10.000-15.000 ember részvételével zajló menet délután 14:45 körül indult, és sokan csatlakoztak az út során.

A menet a William Street-en haladt, de a városközpont felé közeledve a brit hadsereg kordonjai állták el az útját.

A szervezők úgy döntöttek, hogy a menetet inkább a Rossville Streetre irányítják át, és a Free Derry Cornernél tartják a gyűlést.

Kődobálás és gumilövedékek

Néhányan azonban leszakadtak a menetről, és kövekkel dobálták a kordonokat őrző katonákat. A katonák a jelek szerint gumilövedékeket, CS-gázt és vízágyúkat vetettek be.

A katonák és a fiatalok közötti ilyen összecsapások gyakoriak voltak, és a megfigyelők szerint a zavargások nem voltak hevesek.

A dolgok fordulatot vettek

Amikor azonban a tömegből néhányan kövekkel dobálták meg a William Streetre néző elhagyatott épületet elfoglaló ejtőernyősöket, a katonák tüzet nyitottak. Ezek voltak az első lövések, és két civilt megsebesítettek.

Nem sokkal ezután ejtőernyősöket (gyalogosan és páncélozott járműveken) vezényeltek a kordonokon keresztül a zavargók letartóztatására, és számos állítás szerint az ejtőernyősök embereket vertek, puskacsövekkel ütlegelték őket, gumilövedékekkel lőttek rájuk közelről, gyilkossággal fenyegették meg őket és szidalmazták őket.

A Rossville utcán átívelő barikádnál egy csoport köveket dobált a katonákra, amikor a katonák hirtelen tüzet nyitottak, hatan meghaltak, egy hetedik pedig megsebesült. További összecsapásokra került sor a Rossville Flatsnál és a Glenfada Park parkolójában, ahol több fegyvertelen civil vesztette életét.

Körülbelül tíz perc telt el aközött, hogy a katonák behajtottak a Mocsárrétre, és az utolsó civil lövése között, az első mentőautók pedig 16:28 körül érkeztek meg. Több mint 100 lövést adtak le a brit katonák aznap délután.

A véres vasárnap utóhatásai

Bal és jobb alsó kép: The Irish Road Trip. Jobb felső: Shutterstock

Mire a mentők megérkeztek, az ejtőernyősök 26 embert lőttek le. 13-an még aznap meghaltak, egy másik pedig négy hónappal később belehalt sérüléseibe.

A brit hadsereg hivatalos álláspontja ellenére, miszerint az ejtőernyősök az IRA feltételezett tagjainak fegyveres és szögbombás támadásaira reagáltak, minden szemtanú - beleértve a felvonulókat, a helyi lakosokat és a jelen lévő brit és ír újságírókat - azt állítja, hogy a katonák fegyvertelen tömegre lőttek.

Egyetlen brit katona sem sebesült meg a lövöldözéstől, és egyetlen sérülésről sem számoltak be. Nem került elő sem golyó, sem szögbomba, amely alátámasztotta volna állításaikat.

Az atrocitás után azonnal romlani kezdett a Nagy-Britannia és az Ír Köztársaság közötti kapcsolat.

1972. február 2-án általános sztrájkot tartottak az egész Köztársaságban, és ugyanezen a napon dühös tömegek felgyújtották a dublini Merrion téren lévő brit nagykövetséget.

Az angol-ír kapcsolatok különösen feszültek, amikor az ír külügyminiszter, Patrick Hillery az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult, hogy az ENSZ békefenntartó erőinek bevonását követelje az észak-írországi konfliktusba.

Egy ilyen esemény után elkerülhetetlenül szükség van egy vizsgálatra, hogy pontosan kiderüljön, hogyan történtek a dolgok.

A Véres Vasárnap eseményeinek vizsgálata

Véres vasárnap emlékműve AlanMc (Public Domain)

A Véres Vasárnap eseményeinek első vizsgálata meglepően gyorsan megjelent. A mindössze 10 héttel a Véres Vasárnap után befejezett és 11 héten belül közzétett Widgery-vizsgálatot Lord Widgery főbíró felügyelte, és Edward Heath miniszterelnök rendelte meg.

A jelentés alátámasztotta a brit hadsereg beszámolóját az eseményekről, és bizonyítékai között szerepeltek a paraffinvizsgálatok, amelyeket a kilőtt fegyverekből származó ólommaradványok azonosítására használtak, valamint az az állítás, hogy az egyik halottnál szögbombákat találtak.

Szögbombát soha nem találtak, és a tizenegy halott ruháján végzett robbanóanyag-nyomok vizsgálata negatívnak bizonyult, míg a többi férfi ruháját nem lehetett megvizsgálni, mivel azokat már kimosták.

Eltussolás gyanúja merült fel

Nemcsak a jelentés következtetéseit vitatták, hanem sokan úgy érezték, hogy a jelentés teljes eltussolás, és csak tovább szította a katolikus közösség ellenszenvét.

Bár aznap valóban sok IRA-s volt a tüntetésen, állítólag mindannyian fegyvertelenek voltak, főleg azért, mert arra számítottak, hogy az ejtőernyősök megpróbálják majd "előcsalogatni" őket.

1992-ben John Hume északír nacionalista politikus új nyilvános vizsgálatot kért, de John Major miniszterelnök ezt elutasította.

Egy új, 195 millió fontos vizsgálat

Öt évvel később azonban Nagy-Britanniának új miniszterelnöke volt Tony Blair személyében, aki egyértelműen úgy érezte, hogy a Widgery-vizsgálat során hibák történtek.

1998-ban (ugyanabban az évben, amikor a nagypénteki megállapodást aláírták) úgy döntött, hogy új nyilvános vizsgálatot indít a véres vasárnap ügyében, és a második bizottság elnöki tisztét Lord Saville-re bízták.

A Saville-vizsgálat, amely tanúk széles körét, köztük helyi lakosokat, katonákat, újságírókat és politikusokat hallgatott meg, sokkal átfogóbb tanulmányt készített a véres vasárnap történt eseményekről, és több mint 12 évig tartott, míg végül 2010 júniusában közzétették a vizsgálat eredményeit.

A vizsgálat olyan átfogó volt, hogy körülbelül 195 millió fontba került, és hét éven keresztül több mint 900 tanút hallgattak ki. Végül ez volt a brit jogtörténet legnagyobb vizsgálata.

De mit talált?

A következtetés elmarasztaló volt. A jelentés következtetésében a következőket állapította meg: "Az 1 PARA katonái által a Véres Vasárnapon leadott lövések 13 ember halálát és hasonló számú ember sérülését okozták, akik közül egyikük esetében sem állt fenn a halál vagy súlyos sérülés okozásának veszélye".

A jelentés szerint a britek nemcsak hogy "elvesztették az irányítást" a helyzet felett, hanem a tények elrejtése érdekében utólag hazugságokat is kitaláltak a viselkedésükről.

A Saville-vizsgálat azt is megállapította, hogy a brit katonák nem figyelmeztették a civileket, hogy lőni szándékoznak.

Egy volt katona letartóztatása

Ilyen erős következtetések mellett nem meglepő, hogy ezután gyilkossági nyomozás indult. De mivel több mint 40 év telt el a Véres Vasárnap óta, csak egy volt katonát tartóztattak le.

2015. november 10-én letartóztatták az ejtőernyős ezred egy 66 éves volt tagját, akit William Nash, Michael McDaid és John Young halálával kapcsolatban hallgattak ki.

Négy évvel később, 2019-ben "F katona" ellen két gyilkossággal és négy gyilkossági kísérlettel emeltek vádat, de az áldozatok hozzátartozóinak legnagyobb bánatára ő volt az egyetlen, aki ellen valaha is vádat emeltek.

2021 júliusában azonban az ügyészség úgy döntött, hogy nem emel vádat "F katona" ellen, mivel az 1972-ben tett vallomásokat bizonyítékként elfogadhatatlannak minősítették.

A Véres Vasárnap öröksége

A U2 "Sunday Bloody Sunday" című dalának szenvedélyes szövegétől kezdve Seamus Heaney "Casualty" című verséig a Véres vasárnap kitörölhetetlen nyomot hagyott Írországban, és hatalmas vitákat váltott ki a zavargások idején.

De akkoriban a gyilkosságok közvetlen öröksége az IRA toborzásának fellendülése volt, és a felháborodás, amely a későbbi évtizedekben a félkatonai erőszakot táplálta a problémák előrehaladtával.

Az élet elvesztése

Az előző három évben (a mocsári csatától kezdve) a problémák mintegy 200 halálos áldozatot követeltek. 1972-ben, a Véres Vasárnap évében összesen 479 ember halt meg.

Végül ez lett Észak-Írország legrosszabb mészárlási éve. 1977-ig az éves halálozási arány nem csökkent 200 alá.

Az IRA válasza

Hat hónappal a Véres Vasárnap után az Ideiglenes IRA válaszolt. 20 bombát robbantottak Belfastban, kilenc ember meghalt, és további 130 megsebesült.

Így azt lehet mondani, hogy a Véres Vasárnap nélkül Észak-Írország történelme egészen másképp alakulhatott volna.

"A Véres Vasárnapon történtek megerősítették az Ideiglenes IRA-t, növelték a nacionalisták ellenszenvét és ellenségességét a hadsereggel szemben, és súlyosbították az azt követő évek erőszakos konfliktusát" - mondta Lord Saville a jelentésben.

"A Véres Vasárnap tragédia volt a gyászolók és a sebesültek számára, és katasztrófa Észak-Írország népe számára."

50 évvel később

50 évvel az esemény után nem valószínű, hogy valaha is több katonát fognak felelősségre vonni azért, ami azon az 1972-es januári délutánon történt, de legalább a Saville-jelentés feltárta, mi történt valójában, és elűzte Lord Widgery téves vizsgálatának kellemetlen emlékét.

Manapság a modern Derry felismerhetetlen az 1972-es Derryhez képest, de a Véres Vasárnap öröksége még mindig él az emlékezetben.

GYIK a Véres vasárnapról

Az évek során rengeteg kérdés érkezett hozzánk, amelyek a "Miért történt?" és a "Mi történt utána?" kérdésektől kezdve mindenre kiterjedtek.

Az alábbi részben a legtöbb GYIK-et tettük fel, amit kaptunk. Ha van olyan kérdésed, amire nem válaszoltunk, kérdezz az alábbi megjegyzés rovatban.

Mi volt a Véres Vasárnap és miért történt?

Az Észak-Írországi Polgárjogi Szövetség (NICRA) január 30-i tüntetése során brit katonák tüzet nyitottak és megöltek 14 fegyvertelen civilt.

Hányan haltak meg a Véres Vasárnapon?

Nemcsak 14 katolikus halt meg azon a napon, hanem ez volt a legtöbb lövöldözés során megölt emberek száma az egész 30 éves konfliktus alatt, és az északír történelem legsúlyosabb tömeges lövöldözésének számít.